Nekrológ – Máthé Kálmán (1951–2025)
Mély fájdalommal, de hálás szívvel emlékezünk Máthé Kálmánra, a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karának nyugalmazott oktatójára, kiváló villamosmérnökre, fejlesztőre, tanárra, kollégára és barátra, aki 2025-ben életének 74. évében örökre eltávozott közülünk.
Máthé Kálmán 1951. augusztus 23-án született Pécsett. Életét és munkásságát is áthatotta az a mély műszaki érdeklődés, amely már fiatal korától jellemezte. 1982-ben szerzett villamosmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem Híradástechnikai szakán, majd később különleges szaktudással bővítette ismereteit – többek között nanoszekundumos impulzustechnika és távközlési mérések automatizálása területén.
Pályáját a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál kezdte, ahol 18 éven keresztül kutatómérnökként dolgozott, majd főmérnökként folytatta a High Computer Kft-nél. A tudományos és gyakorlati ismereteket kiválóan ötvözve 1993-tól kezdve több mint egy évtizeden át a PTE Pollack Mihály Műszaki Főiskola Automatizálási Tanszékén, később a Villamos Intézet keretében tanított. Oktatóként a hallgatók az Elektronika, Mikroelektronika, Méréstechnika, Orvoselektronika, Tervezés és gyártástechnológia, Médiaelektronika tantárgyak révén ismerhették meg – nemcsak szaktudását, hanem mérnöki kreativitását és elhivatottságát is.
Nevéhez számos magyar és nemzetközi szabadalom fűződik, köztük bioelektromos jelrögzítési rendszerek, digitális kábelkiváltók, agyjelek távadatátvitele, illetve az emberi fül torzítását modellező eljárás is. Tudományos munkája különösen jelentős volt az elektrofiziológiai kutatások, telemetriai rendszerek, valamint a nagy felbontású digitális jelelemzés területén. A kutatási projektjei során több egyetemmel és intézettel dolgozott együtt Európa- és világszerte – Norvégiától az Egyesült Államokig.
Kiemelkedő szerepe volt a Pécsi Bazilika orgonájának visszajátszó elektronikus vezérlésének kifejlesztésében, amelyet munkatársaival közösen valósított meg. E különleges projektben nemcsak a technikai tudás, hanem a zene és a mérnöki gondolkodás iránti mély érzékenysége is megmutatkozott.
Zene iránti szeretete egész életét végigkísérte. Kedvelte a zene minden irányzatát – a klasszikus zenétől a jazzig, a rocktól az ambient elektronikus műfajokig. Otthonában páratlanul gazdag CD- és DVD-gyűjteményt őrzött, melyet nemcsak gyűjtött, hanem rendszerezett, tanulmányozott és nap mint nap hallgatott. Megszállott híve volt a professzionális zenehallgatásnak: saját tervezésű és összeállítású HIFI rendszerein keresztül élte meg a hangzás valódi minőségét – nem csupán technikai, hanem művészi élményként. HIFI rendszerek tervezése, finomhangolása és tesztelése számára nemcsak hobbi, hanem szenvedély volt, amely mérnöki precizitásának egyik legszemélyesebb kifejeződése lett.
Az a fajta zenei érzékenység és világra nyitottság jellemezte, amely Albert Einstein szavaiban így ölt testet:
„Ha nem fizikus lennék, valószínűleg zenész lennék. Gyakran gondolkodom zenében. Álmaimban zene szól. Az életet a zenén keresztül látom.”
Műszaki alkotóként számos egyedi fejlesztés fűződik a nevéhez – hallásvizsgáló berendezések, szeizmoakusztikus rendszerek, rádiós agytevékenység-érzékelők, hangtechnikai eszközök, valamint elektroncsöves erősítők. Saját vállalkozásai – a Mikrokonzult Elektronikai Fejlesztő és az Audiotechnika Kft. – lehetővé tették számára, hogy innovációit ipari környezetben is megvalósítsa.
Tudományos munkássága nemcsak hazai, hanem nemzetközi elismerést is kivívott: számos konferencián és folyóiratcikkben publikált, többek között a Journal of Neuroscience Methods, Behavioural Brain Research, Acta Physiologica Hungarica és más rangos szaklapokban.
De talán még ezeknél is fontosabb az a lelkesedés, ahogyan a tudomány és a technika iránti szenvedélyét a hallgatóinak és kollégáinak is továbbadta. Kálmán nem csupán mérnök volt, hanem valódi műszaki gondolkodó, aki mindig új utakat keresett, és akit soha nem elégített ki a megszokott. Képes volt a legbonyolultabb rendszereket is egyedi látásmóddal újragondolni, legyen szó orgonavezérlésről, rádiótelemetriáról vagy hallásmodellezésről.
Szemléletére jól rávilágít Theodore von Kármán gondolata:
„A tudós megmagyarázza, ami van; a mérnök megalkotja, ami még nem létezik.”
Emlékét megőrizzük a tantárgyakban, amelyeket tanított, a műszerekben, amelyeket tervezett, a cikkekben, amelyeket publikált – és mindazok emlékezetében, akiket inspirált.
Nyugodjon békében.
